... mert nem adom ám fel!
Az elmúlt időszak több mint zűrös volt, címszavakban: lakáseladás, albérletkeresés, költözködés, férj munkahelyváltása, engem visszahívtak dolgozni, bölcsikeresés, aztán mikor mindez lecsengett, akkor kórházba került a család. Igen, mind a négyen, a gyermek-infektológiai osztály 4. sz. kórterme családi apartmanná avanzsált, hála egy kedves kis rota-vírusnak. Találós kérdés: milyen hatással van a rota-vírus a fogyókúrára? Vigyázat, beugratós, mert rövid távon igen előnyös, hazatérve majdnem megcsókoltam a mérleget, de kizsigerelt szervezetem a megpróbáltatásokat követően természetesen raktározásra kapcsolt, és akkor nem is említeném, hogy jöttek az ünnepek... mondjuk a szentestei menü még diétás volt, de utána egy hetes rokonlátogatás következett (több száz km-es utazással egybekötve), szóval megugrott az a mérleg.
Na de most vagy soha! Márciusban ugyanis dolgozni kezdek, ez két szempontból érdekes: 1. csinosan akarok visszatérni (naná) 2. a gyerek-melóhely kettős műszak mellett a kajára még oda is tudok figyelni, de hogy napi szinten nem lesz időm mozogni, az tutihótziher. Most komolyan, reggel szorítanám be a programba, amikor mindkét gyereket én viszem, és időre be is kellene érjek, vagy este, amikor olyan rövid időt tölthetek a kölkökkel? Na ugye. Addig kell összekapnom magam.
Az egy héttel ezelőtti elhatározást tett követte. A héten minden nap tornáztam (Callanetics, az a leghatásosabb), és tartottam a kalóriát. Egy dolgon változtatok: súlyt csak heti egyszer, vasárnap reggel mérek. Mai eredmény: 60,6 - 61,9 kg, ebben a lakásban mintha még a mérleg is bolondabb lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése