Ez a blog azért jött létre, mert jól meghíztam a terhességeim alatt. Az első után szépen visszafogytam, diéta, torna, satöbbi, de most nem nagyon akar menni. Pontosabban: a túlsúly nagyobbik fele már lement, de ami van, az is éppen elég, vagyis sok. Számszerűsítve: százhatvan centihez ötvennyolc kiló vagyok, ha minden oké, és nyolcvannal gurultam be a szülőszobára. Ott öt órai kemény vajúdással öt kiló távozott baba, méhlepény és magzatvíz formájában (azért megkérdeznék egy fitneszgurut, mit szól az egy kg/óra fogyáshoz, mert én megcsináltam :-D), aztán a további hetekben lementem hetvenig, bár szerintem az csak víz volt. Ezután kezdtem kalóriát számolni, meg hébe-hóba tornázgatni, valamint hetente egyszer táncolni. A kisfiam tizenegy hónapos korára már hatvanegy kilónál jártam, de aztán a táncnak vége lett, jött a nyár és a káosz, és szeptemberben eszméltem rá, hogy a kilók nem mennek, hanem jönnek.
Nem mondom, nyáron is voltak felbuzdulásaim, hogy na, most aztán tényleg odafigyelek, és tornázom, és nem eszem este kilenc után, és csokit meg végképp nem, és.., és..., és... de egy-két napnál tovább soha nem tartott a lelkesedés. Hát azért kezdem ezt a blogot. Nem mintha bárki is olvasná, de a tudat, hogy nyilvános, és elméletben bárki olvasHATja, talán elég lesz ahhoz, hogy szörnyen elszégyelljem magam, ha a jövőben el akarnám bliccelni a tornát, vagy egy-egy nyűgösebb nap után egy tábla csokival akarnék vigasztalódni.
Életjel mindennap lesz. Ha mégsem, hozom az igazolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése